Hernádi Zsolt: Lehet, hogy a béke jön el, és a Mol is újra tudja kezdeni?

A szerző a MOL elnök-vezérigazgatója

Új fejezet kezdődik az immár tizenhárom éve tartó szíriai polgárháborúban – kérdés, hogy tovább mélyül a válság, vagy beköszönt a béke. És bár Szíria távol fekszik tőlünk, az ott zajló események hatással vannak ránk. Az emberi sorsok iránti együttérzésen túl hat ránk a káosz nyomán beinduló migráció, amelynek kezelése vagy nem kezelése vízválasztóként osztja meg az európaiakat. Ismét érezzük azt is, hogy törékeny interkonnektivitásunkban minden helyi konfliktus globálissá válik. Nem vállalkoznék arra, hogy mérlegre tegyem az utóbbi tizenhárom évet vagy az Aszad-dinasztia öt évtizedét, inkább előretekintenék: mi fog történni Szíriában? Visszatér-e a normalitás, vagy a sok millió embert megnyomorító polgárháború újabb epizódja kezdődik? Felcsillant a remény, hogy talán jobb hely lesz Szíria, vagy legalább olyan, mint amilyen a borzalmak előtt volt. Nem tudni még, de egy Molt is érintő konkrét példán keresztül rávilágítanék arra, van esély, hogy más legyen. Mert volt egyszer egy Szíria – és erről mi is tudunk mesélni. 

Talán már kevesen emlékeznek rá, de horvát leányvállalatunkkal jelentős tényezői voltunk a közel-keleti ország energiaiparának. Az Ina még 1998-ban, majd 2004-ben vásárolta be magát az ország közepén található két gázmezőbe, a Hajan- és a Hamá város melletti Apamea-blokkba. Közel egymilliárd dolláros beruházás után 2006-ban megindítottuk a termelést, és 2011-ben elkezdtük csúcsra járatni. Ez a két mező majdnem annyit hozott, mint amennyit Magyar­országon ma kitermelünk. Jó volt a projekt, szükség volt ránk, sikeresek is voltunk. Jutalom volt kint dolgozni, kollégáink közül a legjobbak mehettek Szíriába. Még egy régészeti projektben is részt vállaltunk, hogy feltárjuk a részben II. András magyar király által épített Margat kereszteslovag-várat. Minden klappolt – majd jött a véres polgárháború és nyomában a pusztulás. A harcoló felek kicsavarták kezünkből az üzemeket, és a hadi eseményektől függően hol a kormányerők, hol a lázadók sajtolták ki a gázt maguknak. Pillanatok alatt semmivé lett minden – ilyen ez az olajszakma, néha egy nap alatt vész el tíz év munkája és dollármilliárdok. Persze Szíria és lakosai tragikus sorsához ez nem hasonlítható veszteség, de azt mi is megéreztük, hogy a fegyverek között nem csak a múzsák hallgatnak. Lehet, hogy most esély nyílt egy új kezdetre? 

Talán korai még erre válaszolni, számos ismeretlen tényező van a képletben. Sok függ a szír lakosságtól és politikai erőktől, a globális nagyhatalmi szereplőktől. De az mindenképpen ígéretes, hogy Magyarország egész más helyzetben van most, mint a 2000-es évek elején. Akkor az Inával első fecskeként repültünk be, ma máshogy tekintenek ránk. A hazai külpolitika sokkal jobban odafigyel a tektonikus lemezek mozgására, és aktív részese a folyamatoknak, aminek köszönhetően Magyarország és a Mol is helyet kap az asztalnál – ahogy a 4iG is most Elon Muskkal tárgyal Floridában. És nagyobb figyelem van a közel-keleti és a közép-ázsiai kapcsolatokon is – elég csak a Türk Államok Szervezetére gondolni, vagy arra, hogy a Mol meghatározó szereplő lehet a világ egyik legjelentősebb olajmezőjében Azerbajdzsánban, ígéretes projekten dolgozhat Kazahsztánban, és hogy kialakulóban van egy stratégiai együttműködés a térség meghatározó erejének számító Törökország zászlóshajó-vállalatával is. Ahogy száz évvel ezelőtt a Kemal Atatürk által létrehozott Törökország nagyra értékelte Magyar­ország közeledését, és az elsők közt jött létre kapcsolat, úgy mi is érzékeljük, hogy elfogadnak minket. Talán azért is, mert a mi horizontunk vége nem az EU határa; mert vigyázó szemünket nem csak nyugatra vetjük, és értjük, hogy a Kelet és a Nyugat között lenni nemcsak kompországi lét, hanem hídszerep is. S így talán a magunk módján hozzájárulhatunk ahhoz is, hogy legyen még egyszer Szíria – olyan, amilyen régen volt.

(Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt)